Ki az az én? Csontváry-Weöres vásznak (előadás)
„Akit nem értenek meg a kortársai az vajon őrült?
Aki nem tartozik egyetlen irányzathoz sem, de képes saját magát többrétű kifejezéssel „Napút” festőként jellemezni, őrült?
Vagy inkább egy olyan elhivatott és bátor egyéniség, aki a saját útkeresésben hisz, aki 41 éves korától tanul rendszeresen festeni és nem fél attól, hogy lekésett valamiről, hogy túl öreg, hogy 41 éves korára már be kellett volna érnie, elismert és köztiszteletben álló, megbecsült művésszé válnia…
És a másik oldalon a költő, aki legalább akkora talány, mint a festő. Őrült?
Őrült az, aki nem ismer tilalmakat, megfontolásokat és határokat? De, mint a gyermek gyanakvás nélkül, nyílt szívvel és elmével közeledik a világ dolgaihoz? Aki mindent tudni kíván, a megismerhetetlent is, költészete kérdések sorából épült: makacs kérdezésből állt, mindig a dolgok mögé kívánt látni.”
Ebben a munkában azzal próbálkozunk, hogy a materiális világon túli, úgynevezett finom minőségeket megtaláljuk és kibontsuk, apró részeire szétszedve az anyagot, mint ahogyan Weöres is teszi, leásva annak legmélyére, unalomig kérdezve, makacsul kérdezve: mi van a dolgok mögött?
Bizonyosan sokakat érdekelhet, hogy miért pont Őket választottuk egymás partneréül?
Több válasz adható erre, de talán az egyik legkézenfekvőbb az, hogy Weöres Sándor korai költői periódusában írt egy 21 versből álló versciklust Csontváry vásznak címen, amelyben a képzőművészet költészeti tárggyá emelkedik „ecsetre komponálódnak a sorok” .
Weöres gondolat:
„úgy hiszem a föstészethez is, a zenéhez is közelebb állok, mint az irodalomhoz. Voltaképpen bármelyik is csak kifejezőeszköz a belsőlélekzajláshoz, kráter a lávához. De én a föstészet kifejezőeszközét mindig teljesebbnek éreztem, mint az irodalomét…Úgy érzem, ha rajzolni tudnék(…)sokkal több és magamat-kifejezettebb volnék, mint így a versekkel.”
Jegyet a Transzformáció Alapítvány címén lehet foglalni:
transzformacio21@gmail.com
Jegy: 3500Ft
Szakmai jegy: 2000Ft
Játszák: Szorcsik Kriszta, Kiss Ágnes
Animáció: Erlauer Balázs, Paksi Endre
Díszlet: Jernei János, Tóth Andrea, Kiss Attila Etele
Külön köszönet:
Szegedi – Szabó Bélának,
Urbán Andrásnak
és Puskás Zoltánnak
Az előadás a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával valósult meg.
